Énekek Éneke 2
1 Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
I AM a rose of Sharon, a lily of the valleys.
2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
As a lily among thorns, so is my love among the daughters.
3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
As the apple tree among the trees of the wood, so is my beloved among the sons. I sat down under his shadow with great delight, and his fruit was sweet to my taste.
4 Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
He brought me to the banqueting house, and his banner over me was love.
5 Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
Stay ye me with raisins, comfort me with apples: for I am sick of love.
6 Balja fejemen alól és jobbja átölel!
His left hand [is] under my head, and his right hand doth embrace me.
7 Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
I adjure you, O daughters of Jerusalem, by the roes, and by the hinds of the field, that ye stir not up, nor awaken love, until it please.
8 Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
The voice of my beloved! behold, he cometh, leaping upon the mountains, skipping upon the hills.
9 Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
My beloved is like a roe or a young hart: behold, he standeth behind our wall, he looketh in at the windows, he sheweth himself through the lattice.
10 Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
My beloved spake, and said unto me, Rise up, my love, my fair one, and come away.
11 Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
For, lo, the winter is past, the rain is over and gone;
12 a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
The flowers appear on the earth; the time of the singing [of birds] is come, and the voice of the turtle is heard in our land;
13 a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el
The fig tree ripeneth her green figs, and the vines are in blossom, they give forth their fragrance. Arise, my love, my fair one, and come away.
14 Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
O my dove, that art in the clefts of the rock, in the covert of the steep place, let me see thy countenance, let me hear thy voice: for sweet is thy voice, and thy countenance is comely.
15 Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
Take us the foxes, the little foxes, that spoil the vineyards; for our vineyards are in blossom.
16 Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
My beloved is mine, and I am his: he feedeth [his flock] among the lilies.
17 Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.
Until the day be cool, and the shadows flee away, turn, my beloved, and be thou like a roe or a young hart upon the mountains of Bether.
