Énekek Éneke 2
1 Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
As a lily among the thorns,
2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
So [is] my friend among the daughters!
3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
As a citron among trees of the forest, So [is] my beloved among the sons, In his shade I delighted, and sat down, And his fruit [is] sweet to my palate.
4 Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
He has brought me to a house of wine, And his banner over me [is] love,
5 Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
Sustain me with grape-cakes, Support me with citrons, for I [am] sick with love.
6 Balja fejemen alól és jobbja átölel!
His left hand [is] under my head, And his right embraces me.
7 Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
I have adjured you, daughters of Jerusalem, By the roes or by the does of the field, Do not stir up nor wake the love until she pleases!
8 Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
The voice of my beloved! Behold, this—he is coming, Leaping on the mountains, skipping on the hills.
9 Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
My beloved [is] like to a roe, Or to a young one of the harts. Behold, this—he is standing behind our wall, Looking from the windows, Blooming from the lattice.
10 Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
My beloved has answered and said to me, “Rise up, my friend, my beautiful one, and come away,
11 Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
For behold, the winter has passed by, The rain has passed away—it has gone.
12 a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
The flowers have appeared in the earth, The time of the singing has come, And the voice of the turtle was heard in our land,
13 a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el
The fig tree has ripened her green figs, And the sweet-smelling vines have given forth fragrance, Rise, come, my friend, my beautiful one, indeed, come away.
14 Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
My dove, in clefts of the rock, In a secret place of the ascent, Cause me to see your appearance, Cause me to hear your voice, For your voice [is] sweet, and your appearance lovely.”
15 Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
Seize for us foxes, Little foxes—destroyers of vineyards, Even our sweet-smelling vineyards.
16 Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
My beloved [is] mine, and I [am] his, Who is delighting among the lilies,
17 Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.
Until the day breaks forth, And the shadows have fled away, Turn, be like, my beloved, To a roe, or to a young one of the harts, On the mountains of separation!
