Énekek Éneke 2
1 Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
I am the rose of Sharon, and the lily of the valleys.
2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
As the lily among thorns, so is my love among the daughters.
3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
As the apple tree among the trees of the wood, so is my beloved among the sons. I sat down under his shadow with great delight, and his fruit was sweet to my taste.
4 Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
He brought me to the banqueting house, and his banner over me was love.
5 Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
Stay me with flagons, comfort me with apples: for I am sick of love.
6 Balja fejemen alól és jobbja átölel!
His left hand is under my head, and his right hand doth embrace me.
7 Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
I charge you, O ye daughters of Jerusalem, by the roes, and by the hinds of the field, that ye stir not up, nor awake my love, till he please.
8 Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
The voice of my beloved! behold, he cometh leaping upon the mountains, skipping upon the hills.
9 Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
My beloved is like a roe or a young hart: behold, he standeth behind our wall, he looketh forth at the windows, shewing himself through the lattice.
10 Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
My beloved spake, and said unto me, Rise up, my love, my fair one, and come away.
11 Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
For, lo, the winter is past, the rain is over and gone;
12 a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
The flowers appear on the earth; the time of the singing of birds is come, and the voice of the turtledove is heard in our land;
13 a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el
The fig tree putteth forth her green figs, and the vines with the tender grape give a good smell. Arise, my love, my fair one, and come away.
14 Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
O my dove, that art in the clefts of the rock, in the secret places of the stairs, let me see thy countenance, let me hear thy voice; for sweet is thy voice, and thy countenance is comely.
15 Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
Take us the foxes, the little foxes, that spoil the vines: for our vines have tender grapes.
16 Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
My beloved is mine, and I am his: he feedeth among the lilies.
17 Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.
Until the day break, and the shadows flee away, turn, my beloved, and be thou like a roe or a young hart upon the mountains of Bether.
