Énekek Éneke 2
1 Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
I am the flower of the field, and the lily of the valleys.
2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
As the lily among thorns, so is my love among the daughters.
3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
As the apple tree among the trees of the woods, so is my beloved among the sons. I sat down under his shadow, whom I desired: and his fruit was sweet to my palate.
4 Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
He brought me into the cellar of wine, he set in order charity in me.
5 Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
Stay me up with flowers, compass me about with apples: because I languish with love.
6 Balja fejemen alól és jobbja átölel!
His left hand is under my head, and his right hand shall embrace me.
7 Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
I adjure you, O ye daughters of Jerusalem, by the roes, and the harts of the, fields, that you stir not up, nor make the beloved to awake, till she please.
8 Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
The voice of my beloved, behold he cometh leaping upon the mountains, skipping over the hills.
9 Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
My beloved is like a roe, or a young hart. Behold he standeth behind our wall, looking through the windows, looking through the lattices.
10 Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
Behold my beloved speaketh to me: Arise, make haste, my love, my dove, my beautiful one, and come.
11 Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
For winter is now past, the rain is over and gone.
12 a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
The flowers have appeared in our land, the time of pruning is come: the voice of the turtle is heard in our land:
13 a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el
The fig tree hath put forth her green figs: the vines in flower yield their sweet smell. Arise, my love, my beautiful one, and come:
14 Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
My dove in the clefts of the rock, in the hollow places of the wall, shew me thy face, let thy voice sound in my ears: for thy voice is sweet, and thy face comely.
15 Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
Catch us the little foxes that destroy the vines: for our vineyard hath flourished.
16 Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
My beloved to me, and I to him who feedeth among the lilies,
17 Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.
Till the day break, and the shadows retire. Return: be like, my beloved, to a roe, or to a young hart upon the mountains of Bether.
