Énekek Éneke 2
1 Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
I am a rose of Sharon, a lily of the valley.
2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
Like a lily among the thorns is my darling among the maidens.
3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
Like an apple tree among the trees of the forest is my beloved among the young men. I delight to sit in his shade, and his fruit is sweet to my taste.
4 Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
He has brought me to the house of wine, and his banner over me is love.
5 Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
Sustain me with raisins; refresh me with apples, for I am faint with love.
6 Balja fejemen alól és jobbja átölel!
His left hand is under my head, and his right arm embraces me.
7 Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
O daughters of Jerusalem, I adjure you by the gazelles and does of the field: Do not arouse or awaken love until the time is right.
8 Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
Listen! My beloved approaches. Look! Here he comes, leaping across the mountains, bounding over the hills.
9 Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
My beloved is like a gazelle or a young stag. Look, he stands behind our wall, gazing through the windows, peering through the lattice.
10 Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
My beloved calls to me, “Arise, my darling. Come away with me, my beautiful one.
11 Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
For now the winter is past; the rain is over and gone.
12 a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
The flowers have appeared in the countryside; the season of singing has come, and the cooing of turtledoves is heard in our land.
13 a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el
The fig tree ripens its figs; the blossoming vines spread their fragrance. Arise, come away, my darling; come away with me, my beautiful one.”
14 Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
O my dove in the clefts of the rock, in the crevices of the cliff, let me see your face, let me hear your voice; for your voice is sweet, and your countenance is lovely.
15 Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
Catch for us the foxes— the little foxes that ruin the vineyards— for our vineyards are in bloom.
16 Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
My beloved is mine and I am his; he pastures his flock among the lilies.
17 Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.
Before the day breaks and shadows flee, turn, my beloved, and be like a gazelle or a young stag on the mountains of Bether.
