Ruth 3
1 S mondta neki Noémi, az ő napa: leányom, ne keressek-e neked nyugvó helyet, hogy jó dolgod legyen?
Then Naomi her mother-in-law said to her, My daughter, shall I not seek rest for thee, that it may be well with thee?
2 Most hát, nemde rokonunk, Bóáz, akinek szolgálóival együtt voltál, íme ő árpát szór a szérün az éjjel.
And now [is] not Boaz of our kindred, with whose maidens thou wast? Behold, he winnoweth barley to-night in the threshing-floor.
3 Mosakodjál tehát és kend meg magadat és vedd fel magadra ruháidat, menj le a szérüre, de észre ne vétesd magad a férfiú által, míg nem végezte evését és ivását.
Wash thyself therefore, and anoint thee, and put thy raiment upon thee, and go down to the floor: [but] make not thyself known to the man, until he shall have done eating and drinking.
4 És lészen mikor lefekszik, tudd meg a helyet, ahol fekszik, menj oda, takard fel lábai helyét és feküdj le; ő majd megmondja neked, hogy mit cselekedjél.
And it shall be when he lieth down, that thou shalt mark the place where he shall lie, and thou shalt go in, and uncover his feet, and lay thee down; and he will tell thee what thou shalt do.
5 Szólt hozzá: Mindazt, amit nekem mondasz, megcselekszem.
And she said to her, All that thou sayest to me I will do.
6 Ekkor lement a szérüre és cselekedett, mind aszerint, amint parancsolta neki a napa.
And she went down to the floor, and did according to all that her mother-in-law bade her.
7 Bóáz evett és ivott és szíve vidám volt; s odament, hogy lefeküdjék az asztag szélén. Ő meg odament titkon, feltakarta lábai helyét és lefeküdt.
And when Boaz had eaten and drank, and his heart was merry, he went to lie down at the end of the heap of corn: and she came softly, and uncovered his feet, and laid herself down.
8 Volt pedig éjfélkor, felriadt a férfiu, félrehajolt és íme egy asszony fekszik lábainál.
And it came to pass at midnight, that the man was afraid, and turned himself: and behold, a woman lay at his feet.
9 És mondta: Ki vagy? Mondta: Én Rúth vagyok, a te szolgálód, terítsd ki ruhád szárnyait a te szolgálódra, mert te rokon vagy.
And he said, Who [art] thou? And she answered, I [am] Ruth thy handmaid: spread therefore thy skirt over thy handmaid; for thou [art] a near kinsman.
10 És mondta: Áldott légy az Örökkévalótól, leányom! Jobban cselekedtél ez utóbbi szereteteddel, mint az elsővel: hogy nem jártál az ifjak után, akár szegény, akár gazdag.
And he said, Blessed [be] thou of the LORD, my daughter: [for] thou hast shown more kindness in the latter end than at the beginning, inasmuch as thou didst not follow young men, whether poor or rich.
11 Most tehát, leányom, ne félj, mindazt, amit mondasz, megteszem neked, mert tudja népem egész kapuja, hogy derék asszony vagy.
And now, my daughter, fear not; I will do to thee all that thou requirest: for all the city of my people doth know that thou [art] a virtuous woman.
12 S mert, bár valóban úgy van, hogy rokon vagyok, mégis van nálamnál közelebbi rokon.
And now it is true that I [am thy] near kinsman: yet there is a kinsman nearer than I.
13 Hálj itt az éjjel; s lészen reggel, ha megváltani akar, jó, váltson meg; ha pedig nem kiván megváltani, megváltalak én, él az Örökkévaló! Feküdj reggelig.
Tarry this night, and it shall be in the morning, [that] if he will perform to thee the part of a kinsman, well; let him do the kinsman's part: but if he will not do the part of a kinsman to thee, then will I do the part of a kinsman to thee, [as] the LORD liveth: lie down until the morning.
14 És feküdt lábainál reggelig és fölkelt, mielőtt felismerhetné egyik ember a másikat. Amaz ugyanis mondta ki ne tudódjék, hogy asszony jött a szérüre.
And she lay at his feet until the morning: and she rose before one could know another. And he said, Let it not be known that a woman came to the floor.
15 És mondta: Add ide a palástot, mely rajtad van s fogd meg. Megfogta, ő pedig lemért hat mérő árpát, reá tette és bement a városba.
Also he said, Bring the vail that [thou hast] upon thee, and hold it. And when she held it, he measured six [measures] of barley, and laid [it] on her: and she went into the city.
16 Eljött az ő napához, s ez mondta: Hogy vagy leányom? S tudtára adta neki mindazt, amit cselekedett vele a férfiú.
And when she came to her mother-in-law, she said, Who [art] thou, my daughter? And she told her all that the man had done to her.
17 S mondta: Ezt a hat mérő árpát adta nekem, mert így szólt hozzám: ne menj üresen a te napádhoz.
And she said, These six [measures] of barley he gave me; for he said to me, Go not empty to thy mother-in-law.
18 Ekkor mondta: Maradj, leányom, míg meg nem tudod, miképen dől el a dolog; mert nem fog nyugodni a férfiu, míg ma be nem végezte a dolgot.
Then said she, Sit still, my daughter, until thou knowest how the matter will fall: for the man will not be in rest, until he hath finished the thing this day.
