< Ruth 1 >
1 Volt azon napokban, midőn a bírák bíráskodtak, éhínség volt az országban. Ekkor ment egy férfi a Jehúdabeli Bét-Léchemből, hogy tartózkodjék Móáb mezőségén, ő és felesége és két fia.
Lokcaekkungnawk mah prae uk o nathuem ah, prae thungah khokhahaih to oh. To pongah Judah prae Bethlehem vangpui ah kaom kami maeto loe, a zu, a caa hnetto hoiah nawnto Moab prae ah khosak hanah caeh.
2 A férfinak neve pedig Elimélekh s feleségének neve Noémi, s két fiának neve Machlón és Kiljón, Efrátbeliek, a Jehúdabeli Bét-Léchemből. Elérkeztek Móáb mezőségére és ott maradtak.
To kami ih ahmin loe Elimelek, a zu ih ahmin loe Noami; a capa hnik ih ahmin loe Mahlon hoi Kilion. Nihcae loe Judah prae Bethelhem vangpui Ephrathah ih kami ah oh o. Nihcae loe Moab prae ah caeh o moe, to ah khosak o.
3 S meghalt Elimélekh, Noémi férje; s hátramaradt ő és két fia.
Naomi sava Elimelek to duek pacoengah, a zu loe a caa hnetto hoiah a hmaih.
4 És vettek maguknak móabita feleségeket, az egyiknek neve Orpa volt, s a másiknak neve Rúth; és laktak ott mint egy tíz évig.
A capa hnik loe Moab tanuh to lak hoi; maeto loe Orpah, tiah kawk o moe, kalah maeto loe Ruth, tiah kawk o. Nihcae loe to prae ah saning hato oh o.
5 És meghaltak ők is mindketten, Machlón és Kiljón; s hátramaradt az asszony két gyermeke és férje nélkül.
Mahlon hoi Kilion doeh to ah hoi hmaek; to pacoengah Noami loe sava tawn ai, a capa hnik om ai ah khosak.
6 Erre felkelt ő meg menyei és visszatért Móáb mezőségéről; mert azt hallotta Móáb mezőségén, hogy gondolt az Örökkévaló az ő népére, adván nekik kenyeret.
Moab prae ah a oh naah angmah ih kaminawk to caaknaek paek hanah, Angraeng mah paqai thui boeh, tiah Noami mah thaih naah, Naomi loe angmah ih langah hnik hoi nawnto Moab prae hoiah amlaem let hanah amsak.
7 S elment a helyről, ahol volt, és két menye ő vele; és mentek az úton, hogy visszatérne Jehúda országába.
Anih loe a langah hnik hoi nawnto angthawk moe, Judah prae ah caeh.
8 Ekkor mondta Noémi két menyének: Menjetek, térjetek vissza, ki-ki az ő anyja házába; tegyen veletek az Örökkévaló szeretetet, amint ti tettetek az elholtakkal és én velem.
Naomi mah angmah ih langah hnik khaeah, Nam no im ah, amlaem hoi let halat ah; kadueh ka sava hoi capa hnik nuiah tahmenhaih na tawnh hoi baktih toengah, Angraeng mah tahmenhaih amtuengsak tih hmang.
9 Adja nektek az Örökkévaló, hogy nyugalmat találjatok, ki-ki a férje házában! S megcsókolta őket, s fölemelték hangjukat és sírtak.
Sava na sak hoi let naah na sava im ah monghaih hoiah na oh hoi thai hanah, Angraeng mah abomh nasoe, tiah a naa. To pacoengah nihnik to a mok; to naah nihnik loe paroeai qah hoi.
10 És mondták neki: Inkább veled térünk vissza a te népedhez.
Anih khaeah, Kai hnik doeh na hnukah nangmah ih kaminawk khaeah kang zoh hoi toeng han, tiah a naa hoi.
11 Mondta Noémi: Térjetek vissza, leányaim, mért jönnétek velem? Vannak-e még fiuk az én méhemben, hogy nektek férjeitek lehetnének?
Toe Noami mah, Ka canu hnik, im ah amlaem hoi halat ah; tipongah ka hnukah nang zoh hoi han loe? Nang hnik mah sava ah lak koi ka zok thungah capa ka tawn vop maw?
12 Térjetek vissza, leányaim, menjetek, mert öregebb vagyok, semhogy férjé lehetnék. Mert ha mondanám: van reménységem, még az éjjel is férjé lennék és fiakat is szűlnék:
Ka canu hnik, amlaem hoi lai ah; kai loe sava sak let han ih doeh mitong boeh. Oep han om vop moe, vaiduem ah sava hoi nawnto ka oh pacoengah, capanawk ka sak langlacadoeh,
13 vajon azért várnátok-e, míg megnőnek, azért elzárkóznátok-e, hogy férjé ne legyetek? Nem, leányaim! Mert keserűségem van nagyon, inkább mint nektek, mert ellenem fordult az Örökkévaló keze.
nihcae qoeng khuek khoek to na zing hoi thai tih maw? Nihcae pongah sava sah ai ah na om hoi thai poe tih maw? Ka canu hnik, to tih na ai ni; Angraeng ih ban mah kai ang caeh taak boeh pongah, nang hnik hanah paroeai palung ka set, tiah a naa.
14 Erre felemelték hangjukat és sírtak sokáig; s megcsókolta Orpa az ő napát, Rúth pedig ragaszkodott hozzá.
To pongah nihik loe qah hoi let; to pacoengah Orpah loe amni to mok moe, amlaem; toe Ruth loe amni khaeah bang khruek.
15 És mondta: Íme visszatért sógorasszonyod az ő népéhez és istenéhez: térj vissza sógorasszonyod után!
To naah Noami mah, Khenah, nam nawk loe angmah ih kaminawk hoi angmah ih sithawnawk khaeah amlaem let boeh; nang doeh nam nawk hnukah amlaem toeng khae, tiah a naa.
16 Mondta Rúth: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, visszatérve mellőled; mert ahová te mész, megyek én s ahol meghálsz, hálok meg én, néped az én népem, istened az én istenem;
Toe Ruth mah, Kai na caeh taak hmah; na hnukah bang ai ah amlaemsak ving hmah; na caehhaih ahmuen ah ka caeh moe, na ohhaih ahmuen ah ka oh toeng han; nang ih kaminawk loe kai ih kami ah om o ueloe, na Sithaw loe ka Sithaw ah om tih.
17 ahol meghalsz te, halok meg én és ott akarok eltemetve lenni. Úgy tegyen velem az Örökkévaló és úgy folytassa, csak a halál választ el tőled engemet.
Na duek naah ka duek moe, to ah kang phum toeng han; nang hoi kai loe duekhaih khue mah tapraek nasoe, to tiah ka om ai nahaeloe, Angraeng mah a koehhaih baktih toengah, ka nuiah danpaek nasoe, kanung parai ah danpaek nasoe, tiah a naa.
18 Midőn látta, hogy erősködik vele menni, felhagyott azzal, hogy hozzá beszéljen.
Ruth loe anih hnukah bang han koeh tangtang, tiah Noami mah panoek naah, anih to anghngai taak duem.
19 Mentek tehát ketten, míglen elérkeztek Bét-Léchembe. S történt, midőn elérkeztek Bét-Léchembe, felzúdult miattuk az egész város, és mondták a nők: ez-a Noémi?
To pongah nihnik loe Bethlehem vangpui ah caeh hoi poe. Bethlehem vangpui a phak hoi naah, nihnik angzoh ti, tiah vangpui boih mah panoek o naah, Hae kami loe Noami na ai maw? tiah a thuih o.
20 És szólt hozzájuk: Ne hivjatok engem Noéminak, hívjatok engem Márának, mert keserűséggel illetett engem a Mindenható nagyon;
To naah anih mah nihcae khaeah, Naomi, tiah na kawk o hmah lai ah; Thacak Angraeng mah ka hinghaih khaasak boeh pongah, Mara, tiah na kawk oh.
21 én teljesen mentem el innen és üresen hozott vissza az Örökkevaló; miért hívtok engem Noéminak, holott az Örökkévaló vallott ellenem és a Mindenható rosszal illetett engem!
Ka tacawt naah hmuen boih kakoep ah ka tawnh; toe vaihi kam laem let naah loe, Angraeng mah bangkrai ah amlaemsak. Angraeng mah ang pahnaem tathuk moe, Thacak Angraeng mah amtangsak boeh pongah, tih hanah kai hae Naomi, tiah nang kawk o vop loe? tiah a naa.
22 Így tért vissza Noémi meg a menye, a móabita Rúth ő vele, visszatérvén Móáb mezőségéről; s ők elérkeztek Bét-Léchembe az árpaaratás kezdetén.
To pongah Naomi loe Moab prae hoi kabang a langah Ruth hoi nawnto amlaem hoi moe, barli cang aahhaih tue phak naah Bethlehem vangpui to a phak hoi.