Zsoltárok 99

1 Az Örökkévaló király lett: remegnek a népek – a ki kérubokon trónol: meginog a föld.

Herren regerer, Folkene bæve; han sidder over Keruber, Jorden ryster.

2 Az Örökkévaló Czíónban nagy, és magas ő mind a népek fölött.

Herren er stor i Zion, og han er ophøjet over alle Folkene.

3 Dicsőítsék nevedet: nagy és félelmetes, szentséges ő.

De skulle prise dit Navn som stort og forfærdeligt — hellig er han! —

4 S erejét a királynak, ki jogot szeret, te szilárditottad meg egyeneeséggel; jogot és igazságot Jákóbban te szereztél.

Og Kongens Vælde elsker Ret; du har befæstet Retvished, du har gjort Ret og Retfærdighed i Jakob.

5 Magasztaljátok az Örökkévalót, Istenünket, s boruljatok lábai zsámolyához: szentséges Ő!

Ophøjer Herren vor Gud og tilbeder for hans Fødders Fodskammel — hellig er han! —

6 Mózes és Árón papjai közül valók, Sámuel neve szólitói közül: szólítják az Örökkévalót s ő meghallgatja őket.

Mose og Aron iblandt hans Præster og Samuel iblandt dem, som paakaldte hans Navn, raabte til Herren, og han bønhørte dem.

7 Felhőoszlopban beszél hozzájuk; megőrizték bizonyságait és a törvényt, melyet nekik adott.

Han talte til dem i Skystøtten; de holdt hans Vidnesbyrd og den Skik, som han gav dem.

8 Örökkévaló, mi Istenünk, te meghallgattad őket, megbocsátó Isten voltál nekik, megtorló is cselekvéseik miatt.

Herre, vor Gud! du bønhørte dem, du var dem en Gud, som tilgav dem, men ogsaa en Hævner over deres Gerninger.

9 Magasztaljátok az Örökkévalót, Istenünket, s boruljatok le szent hegyéhez, mert szent az Örökkévaló, a mi Istenünk.

Ophøjer Herren vor Gud og tilbeder for hans hellige Bjerg; thi hellig er Herren vor Gud.