Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Venid, alegrémonos al SEÑOR; cantemos con júbilo a la roca de nuestra salud.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Lleguemos ante su presencia con alabanza; cantemos a El con júbilo.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

Porque el SEÑOR es Dios grande; y Rey grande sobre todos los dioses.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

Porque en su mano están las profundidades de la tierra, y las alturas de los montes son suyas.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

Suyo también el mar, pues él lo hizo; y sus manos formaron la tierra seca.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Venid, postrémonos y adoremos; arrodillémonos delante del SEÑOR nuestro hacedor.

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

Porque él es nuestro Dios; y nosotros el pueblo de su prado, y ovejas de su mano. Si hoy oyereis su voz,

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

no endurezcáis vuestro corazón como en Meriba, como el día de Masá en el desierto;

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

donde me tentaron vuestros padres, me probaron, y vieron mi obra.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Cuarenta años combatí con la nación, y dije: Pueblo es que yerra de corazón, que no han conocido mis caminos.

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

Por tanto yo juré en mi furor: No entrarán en mi reposo.