Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Oh pridite, zapojmo Gospodu. Naredimo radosten glas skali rešitve naše duše.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Pridimo pred njegovo prisotnost z zahvaljevanjem in s psalmi mu naredimo radosten zvok.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

Kajti Gospod je velik Bog in velik Kralj nad vsemi bogovi.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

V njegovi roki so globoki kraji zemlje; tudi moč hribov je njegova.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

Morje je njegovo in on ga je naredil in njegove roke so oblikovale kopno zemljo.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Oh pridite, naj obožujemo in se priklonimo; pokleknimo pred Gospodom, našim stvarnikom.

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

Kajti on je naš Bog in mi smo ljudstvo njegovega pašnika in ovce njegove roke. Če boste danes zaslišali njegov glas,

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

ne zakrknite svojega srca kakor z izzivanjem in kakor na dan preizkušnje v divjini,

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

ko so me vaši očetje skušali, me preizkušali in gledali moje delo.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Dolgih štirideset let sem s tem rodom skupaj žaloval in rekel: »To je ljudstvo, ki se moti v svojem srcu in niso spoznali mojih poti, «

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

ki sem jim v svojem besu prisegel, da ne bodo vstopili v moj počitek.