Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Tena, kia waiata tatou ki a Ihowa: kia hari te hamama ki te kamaka o to tatou whakaoranga.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Kia haere tatou me te whakawhetai atu ki tona aroaro: kia ngahau hoki a tatou himene ki a ia.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

No te mea he Atua nui hoki a Ihowa, he Kingi nui i nga atua katoa.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

Kei tona ringa nga wahi hohonu o te whenua: a nana nga maunga teitei.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

Nana te moana, nana ano i hanga, a na ona ringa i whai ahua ai te whenua maroke.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Haere mai tatou, kia koropiko, kia tuohu: kia tukua nga turi ki te aroaro o Ihowa, o to tatou Kaihanga.

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

Ko ia hoki to tatou Atua; ko tatou tana iwi e hepara ai, nga hipi a tona ringa. Ki te rongo koutou ki tona reo aianei.

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

Kaua e whakapakeketia o koutou ngakau: kei pera me o te whakatoinga, me o te ra o te whakamatautauranga i te koraha;

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

I ahau i whakamatautauria e o koutou matua, i ata mohiotia, i to ratou kitenga ano hoki i aku mahi.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

E wha tekau nga tau i hoha ai ahau ki tenei whakatupuranga, na ka mea ahau; He iwi ngakau kotiti ke ratou, kahore hoki ratou e mohio ki aku ara.

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

Na reira i riri ai ahau, i oati ai hoki; e kore ratou e tae ki toku okiokinga.