Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Antao hisabo am’ Iehovà; Antao hipoña-peo amy lamilamim-pandrombahan-tikañey.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Ntao hiatrek’Aze am-pañandriañañe, antao hirebek’ ama’e an-tsabo.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

Andrianamboatse jabahinake t’Iehovà, naho Mpanjaka ra’elahy ambone’ ze fanalolahy iaby.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

Am-pità’e ao o hatsikeokeo’ ty tane toio, Aze ka o lengom-bohitseo.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

Aze i riakey, ie ty namboatse aze, nitsenèm-pità’e i tane maikey.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Mb’etoa, hiambane vaho hitalaho, antao hanongalek’ añatrefa’ Iehovà Mpitsene antikañe.

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

Amy te ie t’i Andrianañaharentikañe; itika ro ondatim-piandraza’e, naho ty lia-raim-pità’e; Anito, naho janjiñe’ areo i fiarañanaña’ey!

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

Ko mañagàñe arofo, manahake te Meriba añe, tañ’andro’ i Masa am-babangoañ’ añe;

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

Ie nazizin-droae’ areo, naoveove’iareo ndra te nioni’iereo o fitoloñakoo.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Efa-polo taoñe te nalaiñeko i tariratsey le nanoeko ty hoe: foko miola an-troke, fa tsy apota’ iareo o satakoo;

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

Aa le nifanta ami’ty fifomboko: Toe tsy himoaha’iareo ty fitofàko.