Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Laus cantici ipsi David. [Venite, exsultemus Domino; jubilemus Deo salutari nostro;

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

præoccupemus faciem ejus in confessione, et in psalmis jubilemus ei:

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

quoniam Deus magnus Dominus, et rex magnus super omnes deos.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

Quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitudines montium ipsius sunt;

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

quoniam ipsius est mare, et ipse fecit illud, et siccam manus ejus formaverunt.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Venite, adoremus, et procidamus, et ploremus ante Dominum qui fecit nos:

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

quia ipse est Dominus Deus noster, et nos populus pascuæ ejus, et oves manus ejus.

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

Hodie si vocem ejus audieritis, nolite obdurare corda vestra

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

sicut in irritatione, secundum diem tentationis in deserto, ubi tentaverunt me patres vestri: probaverunt me, et viderunt opera mea.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Quadraginta annis offensus fui generationi illi, et dixi: Semper hi errant corde.

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

Et isti non cognoverunt vias meas: ut juravi in ira mea: Si introibunt in requiem meam.]