Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

率われらヱホバにむかひてうたひ すくひの磐にむかひてよろこばしき聲をあげん

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

われら感謝をもてその前にゆき ヱホバにむかひ歌をもて歓ばしきこゑをあげん

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

そはヱホバは大なる神なり もろもろの神にまされる大なる王なり

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

地のふかき處みなその手にあり 山のいただきもまた神のものなり

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

うみは神のものその造りたまふところ旱ける地もまたその手にて造りたまへり

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

いざわれら拝みひれふし我儕をつくれる主ヱホバのみまへに曲跪くべし

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

彼はわれらの神なり われらはその草苑の民その手のひつじなり 今日なんぢらがその聲をきかんことをのぞむ

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

なんぢらメリバに在りしときのごとく 野なるマサにありし日の如く その心をかたくなにするなかれ

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

その時なんぢらの列祖われをこころみ我をためし 又わがわざをみたり

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

われその代のためにうれへて四十年を歴 われいへり かれらは心あやまれる民わが道を知ざりきと

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

このゆゑに我いきどほりて彼等はわが安息にいるべからずと誓ひたり