Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

VENITE, cantiamo lietamente al Signore; Giubiliamo alla Rocca della nostra salute.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Andiamogli incontro con lodi, Giubiliamogli con salmi.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

Perciocchè il Signore [è] Dio grande, E Re grande sopra tutti gl'iddii.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

Perciocchè egli tiene in mano le profondità della terra; E le altezze de' monti [sono] sue.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

Ed a lui [appartiene] il mare, perchè egli l'ha fatto; E l'asciutto, [perchè] le sue mani [l]'hanno formato.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Venite, adoriamo, ed inchiniamoci; Inginocchiamoci davanti al Signore che ci ha fatti.

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

Perciocchè egli [è] il nostro Dio; E noi [siamo] il popolo del suo pasco, E la greggia della sua condotta.

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

Oggi, se udite la sua voce, Non indurate il vostro cuore, come [in] Meriba; Come [al] giorno di Massa, nel deserto;

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

Ove i padri vostri mi tentarono, Mi provarono, ed anche videro le mie opere.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Lo spazio di quarant'anni [quella] generazione mi fu di noia; Onde io dissi: Costoro [sono] un popolo sviato di cuore, E non conoscono le mie vie.

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

Perciò giurai nell'ira mia: Se entrano [giammai] nel mio riposo.