Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Umaykayo ket kantaantayo ni Yahweh; kantaantayo a sirarag-o ti bato ti pannakaisalakantayo.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Sumrektayo iti ayanna nga addaan iti panagyaman; kantaantayo isuna kadagiti salmo a pagdayaw.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

Ta naindaklan ni Yahweh a Dios ken naindaklan nga Ari a kangatoan kadagiti amin a dios.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

Adda iti imana dagiti uneg ti daga, kukuana ti ngato dagiti banbantay.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

Kukuana ti taaw, ta inaramidna daytoy, ken sinukog dagiti imana ti namaga a daga.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Umaykayo, agrukbabtayo ken agkurnotayo; agparintumengtayo iti sangoanan ni Yahweh a namarsuatayo:

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

Ta isuna ti Diostayo, ken datayo dagiti tattao iti pagarabanna ken dagiti karnero nga ay-aywananna. Ita, sapay koma ta mangngegyo ti timekna!

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

Saanyo a patangkenen dagiti pusoyo, a kas idiay Meriba, wenno kas iti aldaw ti Masa idiay let-ang,

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

a nangkaritan dagiti kapuonanyo ti turayko ken pinadasda ti anusko, uray no nakitada dagiti aramidko.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Iti uppat a pulo a tawen, nakapungtotak iti dayta a henerasion ket kinunak, 'Daytoy ket tattao nga agalla-alla ti panagpuspusoda, saanda a binigbig dagiti wagasko.'

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

Ngarud, nagkariak gapu iti ungetko a saandanto a pulos a makastrek iti lugar a paginanaak.”