Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.