Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Ũkai, tũinĩre Jehova nĩ gũkena; tũkĩanĩrĩre ũcio Rwaro rwa Ihiga rwa ũhonokio witũ.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Nĩtũũkei mbere yake tũgĩcookagia ngaatho, na tũmũinĩre nyĩmbo cia kũmũkumia.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

Nĩgũkorwo Jehova nĩ Mũrungu mũnene, o we Mũthamaki mũnene ũkĩrĩte ngai ciothe.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

Thĩ kũrĩa kũriku mũno kũrĩ guoko-inĩ gwake, o na tũcũmbĩrĩ twa irĩma no twake.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

Iria nĩ rĩake, nĩgũkorwo nĩwe warĩũmbire, na moko make nĩmo moombire thĩ nyũmũ.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Ũkai, tũmũinamĩrĩre tũmũhooe, nĩtũturĩrie Jehova o we Mũtũũmbi ndu;

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

nĩgũkorwo nĩwe Ngai witũ, na ithuĩ tũrĩ andũ a ũrĩithio wake, rũũru rũrĩa we mwene arĩithagia. Ũmũthĩ mũngĩigua mũgambo wake,

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

mũtikoomie ngoro cianyu ta ũrĩa mwekire mũrĩ Meriba, o na ta ũrĩa mwekire mũthenya ũrĩa mwarĩ Masa kũu werũ-inĩ,

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

kũrĩa maithe manyu maangeririe na makĩngararia, o na gũtuĩka nĩmoonete ũrĩa wothe ndaamekĩire.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Nĩgũkorwo ndaatũũrĩte ndakarĩire rũciaro rũu mĩaka mĩrongo ĩna; ngiuga atĩrĩ, “Aya nĩ andũ arĩa ngoro ciao ciũrĩte, na nĩmagĩte kũmenya njĩra ciakwa.”

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

Nĩ ũndũ ũcio ngĩĩhĩta ndakarĩte, ngiuga atĩrĩ, “Matirĩ hĩndĩ magaatoonya kĩhurũko-inĩ gĩakwa.”