Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Kommt herzu, laßt uns dem HERRN frohlocken und jauchzen dem Hort unsers Heils!

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Lasset uns mit Danken vor sein Angesicht kommen und mit Psalmen ihm jauchzen!

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

Denn der HERR ist ein großer Gott und ein großer König über alle Götter.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

Denn in seiner Hand ist, was unten in der Erde ist; und die Höhen der Berge sind auch sein.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

Denn sein ist das Meer, und er hat's gemacht; und seine Hände haben das Trockene bereitet.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Kommt, laßt uns anbeten und knieen und niederfallen vor dem HERRN, der uns gemacht hat.

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

Denn er ist unser Gott und wir das Volk seiner Weide und Schafe seiner Hand. Heute, so ihr seine Stimme höret,

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

so verstocket euer Herz nicht, wie zu Meriba geschah, wie zu Massa in der Wüste,

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

da mich eure Väter versuchten, mich prüften und sahen mein Werk.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Vierzig Jahre hatte ich Mühe mit diesem Volk und sprach: Es sind Leute, deren Herz immer den Irrweg will und die meine Wege nicht lernen wollen;

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

daß ich schwur in meinem Zorn: Sie sollen nicht zu meiner Ruhe kommen.