Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Venez, chantons à l'Éternel; jetons des cris de joie au rocher de notre salut.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Présentons-nous à lui avec des louanges; offrons-lui nos joyeux cantiques.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

Car l'Éternel est un Dieu grand, il est un grand roi au-dessus de tous les dieux.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

C'est en sa main que sont les abîmes de la terre; à lui sont les sommets des montagnes.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

A lui appartient la mer, car il l'a faite, et ses mains ont formé la terre.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Venez, prosternons-nous, inclinons-nous; fléchissons les genoux devant l'Éternel qui nous a faits.

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

Car il est notre Dieu, nous sommes le peuple qu'il fait paître et les brebis qu'il conduit.

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

Aujourd'hui, si vous entendez sa voix, n'endurcissez pas votre cœur comme à Mériba (Querelle), comme au jour de Massa (Tentation), dans le désert,

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

Où vos pères m'ont tenté et m'ont éprouvé, où ils ont aussi vu mes œuvres.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Pendant quarante ans j'eus cette génération en dégoût, et je dis: C'est un peuple dont le cœur s'égare; ils n'ont point connu mes voies.

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

Aussi je l'ai juré dans ma colère: S'ils entrent dans mon repos!