Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Venez, chantons avec allégresse à l’Éternel! Poussons des cris de joie vers le rocher de notre salut.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Allons au-devant de lui avec des louanges, Faisons retentir des cantiques en son honneur!

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

Car l’Éternel est un grand Dieu, Il est un grand roi au-dessus de tous les dieux.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

Il tient dans sa main les profondeurs de la terre, Et les sommets des montagnes sont à lui.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

La mer est à lui, c’est lui qui l’a faite; La terre aussi, ses mains l’ont formée.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Venez, prosternons-nous et humilions-nous, Fléchissons le genou devant l’Éternel, notre créateur!

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

Car il est notre Dieu, Et nous sommes le peuple de son pâturage, Le troupeau que sa main conduit… Oh! Si vous pouviez écouter aujourd’hui sa voix!

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

N’endurcissez pas votre cœur, comme à Meriba, Comme à la journée de Massa, dans le désert,

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

Où vos pères me tentèrent, M’éprouvèrent, quoiqu’ils vissent mes œuvres.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Pendant quarante ans j’eus cette race en dégoût, Et je dis: C’est un peuple dont le cœur est égaré; Ils ne connaissent pas mes voies.

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

Aussi je jurai dans ma colère: Ils n’entreront pas dans mon repos!