Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

O come, let us sing to the LORD: let us make a joyful noise to the rock of our salvation.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Let us come before his presence with thanksgiving, and make a joyful noise to him with psalms.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

For the LORD [is] a great God, and a great King above all gods.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

In his hand [are] the deep places of the earth: the strength of the hills [is] his also.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

The sea [is] his, and he made it: and his hands formed the dry [land].

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

O come, let us worship and bow down: let us kneel before the LORD our maker.

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

For he [is] our God; and we [are] the people of his pasture, and the sheep of his hand. To-day, if ye will hear his voice,

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

Harden not your heart, as in the provocation, [and] as [in] the day of temptation in the wilderness:

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

When your fathers tempted me, proved me, and saw my work.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Forty years long was I grieved with [this] generation, and said, It [is] a people that do err in their heart, and they have not known my ways:

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

To whom I swore in my wrath, that they should not enter into my rest.