Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Come! Let us ring out our joy to the Lord, let us merrily shout to our rock of salvation.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Before his face let us come with thanks, with songs of praise let us shout to him.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

For the Lord is a great God, king above all gods.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

In his hand are the depths of the earth, the heights of the mountains are his.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

The sea is his, for he made it: the dry land was formed by his hands.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Come! Let us worship and bow on our knees to the Lord our creator.

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

For he is our God; and we are the people he tends, the sheep in his care. If only you would heed his voice today:

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

“Do not harden your hearts as at Meribah, or at Massah, that day in the desert,

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

when your ancestors tempted and tried me, though they had seen my deeds.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

“For forty years I was filled with loathing for that generation, so I said: ‘A people with wandering hearts are they, and ignorant of my ways.’

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

So I solemnly swore to them in my anger, that never would they enter my place of rest.”