Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

O come, let us sing unto the LORD; let us shout for joy to the Rock of our salvation.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Let us come before His presence with thanksgiving, let us shout for joy unto Him with psalms.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

For the LORD is a great God, and a great King above all gods;

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

In whose hand are the depths of the earth; the heights of the mountains are His also.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

The sea is His, and He made it; and His hands formed the dry land.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

O come, let us bow down and bend the knee; let us kneel before the LORD our Maker;

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

For He is our God, and we are the people of His pasture, and the flock of His hand. To-day, if ye would but hearken to His voice!

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

'Harden not your heart, as at Meribah, as in the day of Massah in the wilderness;

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

When your fathers tried Me, proved Me, even though they saw My work.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

For forty years was I wearied with that generation, and said: It is a people that do err in their heart, and they have not known My ways;

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

Wherefore I swore in My wrath, that they should not enter into My rest.'