Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

The praise of a Song by David. Come, let us exult in the Lord; let us make a joyful noise to God our Saviour.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Let us come before his presence with thanksgiving, and make a joyful noise to him with psalms.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

For the Lord is a great God, and a great king over all gods: for the Lord will not cast off his people.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

For the ends of the earth are in his hands; and the heights of the mountains are his.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

For the sea is his, and he made it: and is hands formed the dry land.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Come, let us worship and fall down before him; and weep before the Lord that made us.

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

For he is our God; and we are the people of his pasture, and the sheep of his hand.

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

To-day, if you will hear his voice, harden not your hearts, as in the provocation, according to the day of irritation in the wilderness:

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

where your fathers tempted me, proved me, and saw my works.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Forty years was I grieved with this generation, and said, They do always err in their heart, and they have not known my ways.

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

So I sware in my wrath, They shall not enter into my rest.