Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Biuru wawer gimor ne Jehova Nyasaye; wagouru koko matek ne lwanda mar warruokwa.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Wabiuru e nyime gi erokamano kendo wami nyinge duongʼ ka wawer kendo wakok gi mor.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

Nimar Jehova Nyasaye e Nyasaye maduongʼ, en e Ruoth maduongʼ moloyo nyiseche duto.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

Otingʼo kuonde matut duto mag piny e lwete, kendo wi gode ma roboche bende mage.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

Nam mare, nimar en ema nolose, kendo lwetene ema noloso lowo motwo.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Biuru wakulrene ka walame, biuru wago chongwa e nyim Jehova Nyasaye ma Jachwechwa;

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

nimar en e Nyasachwa kendo wan e joge mokwayo, wan e jambe morito. Kawuono ka uwinjo dwonde,

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

to kik chunyu bed mapek kaka ne utimo Meriba, kata kaka ne utimo chiengʼ cha Masa manie thim,

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

kama kwereu noteme gi tem, kata obedo ni ne giseneno gima ne atimo.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Kuom higni piero angʼwen iya nowangʼ gi tiengʼno; kendo nawacho niya, “Gin joma chunygi ohero rwenyo, kendo pok gingʼeyo yorena.”

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

Omiyo mirima nomaka kodgi mi nasingora ka akwongʼora ni, “Ok ginidonji e yweyona ngangʼ.”