Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Halo uh lah. BOEIPA taengah tamhoe uh sih lamtah mamih kah daemnah lungpang ham yuhui uh sih.

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Amah mikhmuh ah uemonah neh kun uh sih lamtah laa neh amah taengah yuhui uh sih.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

BOEIPA tah boeilen Pathen neh pathen boeih sokah boeilen Manghai la om.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

Diklai kah a dungnah te a kut ah om tih tlang som rhoek khaw amah hut ni.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

Tuitunli te amah hut tih amah ham ni a saii. Laikoeng khaw amah kut loh a hlinsai.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Halo uh lah bakop uh sih lamtah bawk uh lah sih. Mamih aka saii BOEIPA hmai ah yoethen uem uh sih.

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

Tihnin a ol te na yaak uh atah amah te mamih kah Pathen la om coeng tih mamih khaw a rhamtlim kah pilnam neh a kut khuikah boiva la n'omuh.

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

Khosoek kah Meribah neh Massah tue vaengkah bangla na thinko te mangkhak sak boeh.

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

Teah te na pa rhoek loh kai n'noemcai uh tih ka bisai a hmuh uh lalah kai n'loepdak uh.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Thawnpuei taengah kum likip ka ko-oek tih, “Pilnam he a thinko kho a hmang tih ka longpuei ming uh pawh,” ka ti coeng.

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

Te dongah kai kah duemnah khuila a kun uh pawt ham ka thintoek neh ka toemngam thil.