< Zsoltárok 95 >

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.
Angzo oh, Angraeng khaeah anghoehaih laa to sah o si; aicae pahlonghaih lungsong khaeah anghoehaih hoiah hang o si.
2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!
Kawnhaih lokthuih hoiah a hmaa ah caeh o si loe, anih khaeah anghoehaih laa to sah o si.
3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;
Angraeng loe lensawk Sithaw ah oh moe, sithawnawk boih nuiah Kalen koek Siangpahrang ah oh.
4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;
Kathuk long ahmuennawk loe anih ban ah oh; mae sangnawk doeh anih ih ni.
5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.
Anih mah tuipuinawk to sak pongah, angmah ih hmuen ah oh; saoeng doeh a ban hoiah ni sak.
6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.
Angzo oh, akuephaih hoiah bok o si; aicae sahkung Angraeng hmaa ah cangkrawn o si.
7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.
Anih loe aicae ih Sithaw ah oh; aicae loe angmah ih kasai qam ahmuen ah kaom kami, a ban thungah kaom tuu ah a oh o. Vaihniah a lok to na thaih o nahaeloe,
8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,
palungphui han tavet o nathuem ih baktih, praezaek ah raihaih tong naah tanoek ih baktiah, palung thah o sak hmah,
9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.
nam panawk mah kai ang tanoek o naah, ka sak ih hmuen to nihcae mah hnuk o, toe nihcae mah kai ang tanoek o.
10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;
Saning qui palito thung nihcae nuiah palung ka phui, Hae kaminawk loe poek amro kami, ka caehhaih loklam panoek ai kami ah oh o, tiah ka thuih.
11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!
To pongah palung ka phuihaih hoiah nihcae khaeah, Nangcae loe kang hakhaih ahmuen thungah na kun o thai mak ai, tiah lok ka thuih.

< Zsoltárok 95 >