< Zsoltárok 94 >
1 Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
2 Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
3 Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
4 Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
5 Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
6 özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
7 S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
8 Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
9 Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
10 Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
11 Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
12 Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
13 hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
14 Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
15 Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
16 Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
17 Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
18 Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
19 Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
20 Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
21 Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
22 De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
23 s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.