Zsoltárok 94
1 Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
Herre, du hemns Gud, du hemns Gud, syn deg i herlegdom!
2 Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
Statt upp, du domar yver jordi, lat dei ovmodige få lika for si gjerning!
3 Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
Kor lenge skal ugudlege, Herre, kor lenge skal ugudlege fegnast?
4 Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
Dei gøyser or seg og fører skamlaus tale; dei skrøyter, alle ugjerningsmenner.
5 Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
Ditt folk, Herre, krasar dei, og din arv plågar dei.
6 özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
Enkja og den framande slær dei i hel, og dei myrder dei farlause.
7 S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
Og dei segjer: «Herren ser ikkje, og Jakobs Gud merkar det ikkje.»
8 Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
Merka då, de uvituge i folket! Og de vitlause, når vil de taka til vitet?
9 Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
Han som hev sett inn øyra, skulde han ikkje høyra? Han som hev laga til auga, skulde han ikkje sjå?
10 Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
Han som tuktar heidningar, skulde han ikkje refsa, han som gjev menneski kunnskap?
11 Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
Herren kjenner mannsens tankar, at dei er fåfengd.
12 Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
Sæl er den mann som du, Herre, tuktar, og som du gjev lærdom or lovi di,
13 hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
til å gjeve honom ro for vonde dagar, til dess det vert grave ei grav for den ugudlege.
14 Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
For ikkje støyter Herren burt sitt folk, og arven sin forlet han ikkje.
15 Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
For domen skal venda um att til rettferd, og alle ærlege i hjarta skal halda med honom.
16 Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
Kven stend upp for meg imot dei vonde? Kven stig fram for meg mot deim som gjer urett?
17 Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
Dersom ikkje Herren var mi hjelp, so vilde sjæli mi snart bu i stilla.
18 Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
Når eg segjer: «Foten min er ustød, då held di miskunn meg uppe, Herre.»
19 Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
Når det kjem mange tunge tankar i mitt hjarta, då huggar dine trøystarord mi sjæl.
20 Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
Er vel tynings-domstolen i samlag med deg, der dei lagar urett i hop til rett?
21 Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
Dei flokkar seg i hop mot sjæli åt den rettferdige, og dei fordømer uskuldigt blod.
22 De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
Då vert Herren ei borg for meg, og min Gud vert eit berg som eg flyr til.
23 s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
Og han let deira urett koma attende yver deim, og for deira vondskap skal han gjera ende på deim, ja, Herren, vår Gud, skal gjera ende på deim.
