< Zsoltárok 94 >

1 Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
Psalmus ipsi David, Quarta Sabbati. Deus ultionum Dominus: Deus ultionum libere egit.
2 Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
Exaltare qui iudicas terram: redde retributionem superbis.
3 Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
Usquequo peccatores Domine: usquequo peccatores gloriabuntur:
4 Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
Effabuntur, et loquentur iniquitatem: loquentur omnes, qui operantur iniustitiam?
5 Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
Populum tuum Domine humiliaverunt: et hereditatem tuam vexaverunt.
6 özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
Viduam, et advenam interfecerunt: et pupillos occiderunt.
7 S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
Et dixerunt: Non videbit Dominus, nec intelliget Deus Iacob.
8 Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
Intelligite insipientes in populo: et stulti aliquando sapite.
9 Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
Qui plantavit aurem, non audiet? aut qui finxit oculum, non considerat?
10 Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
Qui corripit gentes, non arguet: qui docet hominem scientiam?
11 Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
Dominus scit cogitationes hominum, quoniam vanæ sunt.
12 Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
Beatus homo, quem tu erudieris Domine: et de lege tua docueris eum.
13 hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
Ut mitiges ei a diebus malis: donec fodiatur peccatori fovea.
14 Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
Quia non repellet Dominus plebem suam: et hereditatem suam non derelinquet.
15 Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
Quoadusque iustitia convertatur in iudicium: et qui iuxta illam omnes qui recto sunt corde.
16 Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
Quis consurget mihi adversus malignantes? aut quis stabit mecum adversus operantes iniquitatem?
17 Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
Nisi quia Dominus adiuvit me: paulominus habitasset in inferno anima mea. (questioned)
18 Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
Si dicebam: Motus est pes meus: misericordia tua Domine adiuvabat me.
19 Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
Secundum multitudinem dolorum meorum in corde meo: consolationes tuæ lætificaverunt animam meam.
20 Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
Numquid adhæret tibi sedes iniquitatis: qui fingis laborem in præcepto?
21 Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
Captabunt in animam iusti: et sanguinem innocentem condemnabunt.
22 De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
Et factus est mihi Dominus in refugium: et Deus meus in adiutorium spei meæ.
23 s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
Et reddet illis iniquitatem ipsorum: et in malitia eorum disperdet eos: disperdet illos Dominus Deus noster.

< Zsoltárok 94 >