Zsoltárok 94
1 Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
Herra Jumala, jonka kostot ovat, Jumala, jonka kostot ovat, selkiästi itses näytä.
2 Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
Korota sinuas, maailman tuomari: maksa ylpeille, mitä he ansainneet ovat.
3 Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
Herra, kuinka kauvan pitää jumalattomain, kuinka kauvan pitää jumalattomain riemuitseman?
4 Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
Tiuskuman ja puhuman niin ylpiästi, ja kaikki pahantekiät niin kerskaaman?
5 Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
Herra, he polkevat alas sinun kansas, ja sinun perimistäs he vaivaavat.
6 özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
Lesket ja muukalaiset he tappavat, ja orvot he kuolettavat,
7 S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
Ja sanovat: ei Herra sitä näe, ja Jakobin Jumala ei sitä tottele.
8 Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
Ymmärtäkäät siis, te hullut kansan seassa! ja, te tyhmät, koska te taitaviksi tulette?
9 Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
Joka korvan on istuttanut, eikö hän kuule? eli joka silmän loi, eikö hän näe?
10 Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
Joka pakanoita kurittaa, eikö hän rankaise, joka ihmisille opettaa tiedon?
11 Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
Mutta Herra tietää ihmisten ajatukset, että ne turhat ovat.
12 Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
Autuas on se, jota sinä, Herra, kuritat, ja opetat sinun laistas,
13 hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
Että hänellä kärsivällisyys olis, koska vastoin käy, siihenasti kuin jumalattomalle hauta valmistetaan.
14 Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
Sillä ei Herra heitä kansaansa pois, eli hylkää perimistänsä.
15 Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
Sillä oikeuden pitää sittekin oikeuden oleman, ja kaikki hurskaat sydämet sitä seuraavat.
16 Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
Kuka seisoo minun kanssani pahoja vastaan? kuka astuu minun tyköni pahointekiöitä vastaan?
17 Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
Ellei Herra minua auttaisi, niin minun sieluni makais lähes hiljaisuudessa.
18 Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
Minä sanoin: minun jalkani on horjunut, vaan sinun armos, Herra, minun tukesi.
19 Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
Minulla oli paljo surua sydämessäni; mutta sinun lohdutukses ilahutti minun sieluni.
20 Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
Etpäs mielisty koskaan tosin vahingolliseen istuimeen, joka lain häijysti opettaa.
21 Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
He kokoovat joukkonsa vanhurskaan sielua vastaan, ja tuomitsevat viattoman veren kadotukseen,
22 De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
Mutta Herra on minun varjelukseni: minun Jumalani on minun uskallukseni turva,
23 s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
Ja hän kostaa heidän vääryytensä, ja hukuttaa heitä heidän pahuutensa tähden: Herra, meidän Jumalamme, hukuttaa heitä.
