Zsoltárok 94
1 Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
God of vengeance — Jehovah! God of vengeance, shine forth.
2 Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
Be lifted up, O Judge of the earth, Send back a recompence on the proud.
3 Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
Till when [do] the wicked, O Jehovah? Till when do the wicked exult?
4 Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
They utter — they speak an old saw, All working iniquity do boast themselves.
5 Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
Thy people, O Jehovah, they bruise, And Thine inheritance they afflict.
6 özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
Widow and sojourner they slay, And fatherless ones they murder.
7 S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
And they say, 'Jehovah doth not see, And the God of Jacob doth not consider.'
8 Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
Consider, ye brutish among the people, And ye foolish, when do ye act wisely?
9 Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
He who planteth the ear doth He not hear? He who formeth the eye doth He not see?
10 Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
He who is instructing nations, Doth He not reprove? He who is teaching man knowledge [is] Jehovah.
11 Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
He knoweth the thoughts of man, that they [are] vanity.
12 Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
O the happiness of the man Whom Thou instructest, O Jah, And out of Thy law teachest him,
13 hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
To give rest to him from days of evil, While a pit is digged for the wicked.
14 Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
For Jehovah leaveth not His people, And His inheritance forsaketh not.
15 Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
For to righteousness judgment turneth back, And after it all the upright of heart,
16 Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
Who riseth up for me with evil doers? Who stationeth himself for me with workers of iniquity?
17 Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
Unless Jehovah [were] a help to me, My soul had almost inhabited silence.
18 Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
If I have said, 'My foot hath slipped,' Thy kindness, O Jehovah, supporteth me.
19 Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
In the abundance of my thoughts within me, Thy comforts delight my soul.
20 Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
Is a throne of mischief joined [with] Thee? A framer of perverseness by statute?
21 Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
They decree against the soul of the righteous, And innocent blood declare wicked.
22 De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
And Jehovah is for a high place to me, And my God [is] for a rock — my refuge,
23 s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
And turneth back on them their iniquity, And in their wickedness cutteth them off; Jehovah our God doth cut them off!
