Zsoltárok 94
1 Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
God is Lord of veniauncis; God of veniauncis dide freli.
2 Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
Be thou enhaunsid that demest the erthe; yelde thou yeldinge to proude men.
3 Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
Lord, hou longe synneris; hou longe schulen synneris haue glorie?
4 Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
Thei schulen telle out, and schulen speke wickidnesse; alle men schulen speke that worchen vnriytfulnesse.
5 Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
Lord, thei han maad lowe thi puple; and thei han disesid thin eritage.
6 özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
Thei killiden a widowe and a comelyng; and thei han slayn fadirles children and modirles.
7 S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
And thei seiden, The Lord schal not se; and God of Jacob schal not vndurstonde.
8 Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
Ye vnwise men in the puple, vndirstonde; and, ye foolis, lerne sum tyme.
9 Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
Schal not he here, that plauntide the eere; ethere biholdith not he, that made the iye?
10 Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
Schal not he repreue, that chastisith folkis; which techith man kunnyng?
11 Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
The Lord knowith the thouytis of men; that tho ben veyne.
12 Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
Blessid is the man, whom thou, Lord, hast lerned; and hast tauyt him of thi lawe.
13 hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
That thou aswage hym fro yuele daies; til a diche be diggid to the synner.
14 Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
For the Lord schal not putte awei his puple; and he schal not forsake his eritage.
15 Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
Til riytfulnesse be turned in to dom; and who ben niy it, alle that ben of riytful herte.
16 Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
Who schal rise with me ayens mysdoeris; ether who schal stonde with me ayens hem that worchen wickidnesse?
17 Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
No but for the Lord helpide me; almest my soule hadde dwellid in helle.
18 Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
If Y seide, My foot was stirid; Lord, thi merci helpide me.
19 Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
Aftir the multitude of my sorewis in myn herte; thi coumfortis maden glad my soule.
20 Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
Whether the seete of wickidnesse cleueth to thee; that makist trauel in comaundement?
21 Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
Thei schulen take ayens the soule of a iust man; and thei schulen condempne innocent blood.
22 De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
And the Lord was maad to me in to refuyt; and my God was maad in to the help of myn hope.
23 s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
And he schal yelde to hem the wickidnesse of hem; and in the malice of hem he schal lese hem, oure Lord God schal lese hem.
