Zsoltárok 94
1 Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
O GOD of avenging—Yahweh, GOD of avenging, shine forth:
2 Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
Lift up thyself, O judge of the earth, Render a recompense unto the proud.
3 Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
How long shall the lawless, O Yahweh, How long shall the lawless exult?
4 Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
They pour forth [words], they speak arrogantly, All the workers of iniquity, do boast:
5 Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
Thy people, O Yahweh, they will crush, And, thine inheritance, tread down;
6 özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
The widow and sojourner, they will slay, And, the fatherless, murder.
7 S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
Yet have they said—Yah, doth not see, The God of Jacob, doth not understand.
8 Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
Understand, ye brutish among the people, And, ye dullards, when will ye show discretion?
9 Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
He that planteth the ear, shall he not hear? Or, that fashioneth the eye, shall he not have power to see?
10 Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
He that correcteth nations, shall he not reprove? He that teacheth man knowledge!
11 Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
Yahweh, knoweth the plans of men, That, they, are a breath!
12 Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
How happy the man whom thou correctest, O Yah! And whom, out of thy law, thou instructest!
13 hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
That thou mayest give him rest from the days of misfortune, Until there be digged—for the lawless one—a pit.
14 Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
For Yahweh, will not abandon, his people, And, his inheritance, will he not forsake;
15 Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
For, unto righteousness, shall the judicial sentence return, Then shall follow it—all the upright in heart.
16 Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
Who will rise up for me, against the evil-doers? Who will make a stand for me, against the workers of iniquity?
17 Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
If, Yahweh, had not been a help to me, Soon had sunk into silence—my soul!
18 Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
If I say, My foot, hath slipped, Thy lovingkindness, O Yahweh, supporteth me.
19 Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
In the multitude of my cares within me, Thy consolations, delight my soul.
20 Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
Shall the throne that inflicteth ruin, have fellowship with thee, That frameth oppression, by statute?
21 Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
They make an attack on the life of the righteous one, —And, innocent blood, they condemn.
22 De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
But, Yahweh, hath become for me a high tower, And my God, my rock of refuge.
23 s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
Thus hath he brought back on them their iniquity, And, by their own wickedness, will he destroy them, Destroy them, will Yahweh our God.
