Zsoltárok 94
1 Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
Jahweh, wrekende God, God der wrake, treed op;
2 Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
Verhef U, Rechter der aarde, Vergeld de trotsen wat ze verdienen!
3 Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
Hoelang nog zullen de zondaars, o Jahweh, Hoelang nog zullen de boosdoeners juichen?
4 Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
Al die booswichten pochen en snoeven, En een hoge toon slaan ze aan!
5 Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
Jahweh, ze vertrappen uw volk, En verdrukken uw erfdeel;
6 özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
Ze doden weduwen en wezen, Vermoorden die bij ons kwamen wonen.
7 S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
En dan zeggen ze nog: Jahweh ziet het niet eens, De God van Jakob merkt het niet!
8 Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
Domme kudde, word toch verstandig; Gij dwazen, wanneer wordt gij wijs?
9 Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
Zou Hij het niet horen, die het oor heeft geplant, Niet zien, die het oog heeft geschapen;
10 Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
Zou Hij, die de volkeren tuchtigt, niet straffen, Onwetend zijn, die den mens onderricht?
11 Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
Neen, Jahweh kent de gedachten der mensen, Hij weet, dat het hersenschimmen zijn.
12 Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
Jahweh, gelukkig de man, dien Gij onderricht, En dien Gij leert uit uw wet:
13 hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
Hoe hij gelaten moet zijn in dagen van rampspoed, Totdat voor den boze het graf is gedolven;
14 Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
Hoe Jahweh zijn volk niet verstoot, En nooit zijn erfdeel verlaat;
15 Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
Hoe de brave zijn recht weer verkrijgt, Alle oprechten van hart weer geluk!
16 Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
Wie anders neemt het voor mij tegen de boosdoeners op, Wie staat mij tegen de booswichten bij?
17 Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
Wanneer Jahweh mij niet te hulp was gekomen, Dan lag ik misschien al lang in het graf.
18 Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
Maar als ik denk: nú wankelt mijn voet, Dan steunt mij uw goedheid, o Jahweh;
19 Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
En wanneer zware zorgen mij innerlijk drukken, Dan verkwikt uw vertroosting mijn ziel.
20 Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
Zoudt Gij iets gemeen hebben met de zetel van onrecht, Die onheil sticht op gezag van de wet;
21 Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
Met hen, die het leven der braven belagen, En onschuldig bloed durven straffen?
22 De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
Neen, voor mij is Jahweh een toevlucht, Mijn God een veilige Rots;
23 s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
Maar hùn vergeldt Hij hun onrecht, En vernielt ze om hun boosheid: Jahweh, onze God!
