Zsoltárok 94
1 Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
Herre! Gud, hvem Hævnen hører til, Gud, hvem Hævnen hører til, aabenbar dig herligt!
2 Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
Rejs dig, du Jordens Dommer! bring Gengældelse over de hovmodige.
3 Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
Herre! hvor længe skulle de ugudelige, hvor længe skulle de ugudelige fryde sig?
4 Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
De udgyde en Strøm af Ord, de føre fræk Tale; de rose sig selv, alle de, som øve Uret.
5 Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
Herre! de knuse dit Folk og plage din Arv.
6 özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
De ihjelslaa Enken og den fremmede og myrde de faderløse.
7 S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
Og de sagde: Herren ser det ikke, og Jakobs Gud mærker det ikke.
8 Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
Giver dog Agt, I ufornuftige iblandt Folket! og I Daarer! naar ville I blive kloge?
9 Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
Mon han, som plantede Øret, ikke skulde høre? eller mon han, som dannede Øjet, ikke skulde se?
10 Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
Mon han, som advarer Hedningerne, ikke skulde straffe? han, som lærer et Menneske Kundskab!
11 Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
Herren kender Menneskenes Tanker, thi de ere Forfængelighed.
12 Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
Salig er den Mand, som du, Herre! advarer, og den, du underviser ud af din Lov
13 hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
for at skaffe ham Hvile fra de onde Dage, indtil der bliver gravet en Grav for den ugudelige.
14 Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
Thi Herren skal ikke opgive sit Folk og ej forlade sin Arv.
15 Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
Thi Retten skal vende tilbage til Retfærdighed, og alle de oprigtige af Hjertet skulle efterfølge den.
16 Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
Hvo staar hos mig imod de onde? hvo stiller sig hos mig imod dem, som gøre Uret?
17 Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
Dersom Herren ikke havde været min Hjælp, da havde min Sjæl paa lidet nær boet i det stille.
18 Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
Der jeg sagde: Min Fod snublede, da opholdt, o Herre! din Miskundhed mig.
19 Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
Der jeg havde mange Bekymringer i mit Inderste, da forlystede din Trøst min Sjæl.
20 Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
Skulde Ondskabens Trone have Samkvem med dig? den, som gør Uret tvært imod, hvad Ret er?
21 Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
De slaa sig sammen skarevis imod en retfærdigs Sjæl, og de fordømme uskyldigt Blod.
22 De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
Men Herren blev mig en Befæstning, og min Gud blev mig en Tilflugts Klippe.
23 s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
Og han har ladet deres Uret falde tilbage over dem og skal udrydde dem for deres Ondskab; Herren vor Gud skal udrydde dem.
