Zsoltárok 92
1 Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,
Ko e Saame pe ko e Hiva ki he ʻaho tapu. ʻOku lelei ke ʻatu ʻae fakafetaʻi kia Sihova, pea ke hiva fakamālō ki ho huafa, ʻE fungani māʻolunga:
2 hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:
Ke fakahā atu hoʻo ʻaloʻofa ʻi he pongipongi, mo hoʻo moʻoni ʻi he pō kotoa pē,
3 a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.
ʻAki ʻae meʻa faiva ʻoku hongofulu hono filo, pea mo e saliteli; ʻaki ʻae leʻo mamafa ʻi he haʻape.
4 Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.
He kuo ke fakafiefiaʻi au, ʻE Sihova, ʻi hoʻo ngāue: te u vikiviki ʻi he ngaahi ngāue ʻa ho nima.
5 Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!
ʻE Sihova, ʻoku mātuʻaki lahi hoʻo ngaahi ngāue! pea ʻoku loloto ʻaupito hoʻo ngaahi fakakaukau.
6 Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:
ʻOku ʻikai ʻiloʻi ʻe he tangata anga fakamanu; pea ʻoku ʻikai ʻilo eni ʻe he vale.
7 mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.
ʻOka tupu ʻae kau angahala ʻo hangē ko e mohuku, pea ʻoka moʻui lelei ʻae kau fai kovi kotoa pē; ko e meʻa ia ke fakaʻauha ai ʻakinautolu ʻo taʻengata:
8 Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!
Ka ko koe, ʻE Sihova, ʻoku ke fungani māʻolunga ʻo taʻengata.
9 Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.
Pea vakai, ko ho ngaahi fili, ʻE Sihova, ko e moʻoni ʻe ʻauha ho ngaahi fili; ʻe fakahēʻi ʻae kau fai kovi kotoa pē.
10 De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.
Ka te ke hiki hake hoku nifo ʻo hangē ko e nifo ʻoe liimi: ʻe tākai ʻaki au ʻae lolo foʻou.
11 Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.
Pea ʻe mamata foki ʻa hoku mata ki hoku ngaahi fili, pea ʻe fanongo ʻa hoku telinga, ki he angahala ʻoku tuʻu hake ʻo angatuʻu kiate au.
12 Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;
ʻE lau maʻuiʻui ʻae angatonu ʻo hangē ko e ʻakau ko e ponga: ʻe tupu ia ʻo hangē ko e sita ʻi Lepanoni.
13 elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.
Ko kinautolu kuo tō ʻi he fale ʻo Sihova tenau lau maʻuiʻui ʻi he ngaahi lotoʻā ʻo hotau ʻOtua.
14 Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;
ʻE kei tupu ʻae fua ʻiate kinautolu ʻi heʻenau motuʻa; tenau sino lelei mo lau maʻuiʻui.
15 hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.
Ke fakahā ʻoku angatonu ʻa Sihova: ko hoku maka ia, pea ʻoku ʻikai ha taʻemāʻoniʻoni ʻiate ia.
