Zsoltárok 92

1 Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,

En Psalm till att sjunga på Sabbathsdagen. Det är en kostelig ting att tacka Herranom, och lofsjunga dino Namne, du Aldrahögste;

2 hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:

Om morgonen förkunna dina nåde. och om aftonen dina sanning;

3 a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.

På tio stränger, och psaltare; med spelande på harpo.

4 Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.

Ty, Herre, du låter mig gladeligen sjunga om dine verk, och jag berömmer dina händers verk.

5 Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!

Herre, huru äro dine verk så store! dine tankar äro så svåra djupe.

6 Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:

En galen tror det intet, och en dåre aktar sådant intet.

7 mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.

De ogudaktige grönskas såsom gräs, och de ogerningsmän blomstras alle; tilldess de förderfvade varda till evig tid.

8 Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!

Men du, Herre, äst den Högste, och blifver evinnerliga.

9 Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.

Ty si, dine fiender, Herre, si, dine fiender skola förgås, och alle ogerningsmän måste förströdde varda.

10 De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.

Men mitt horn skall upphöjdt varda, såsom ens enhörnings, och jag varda smord med färska oljo.

11 Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.

Och mitt öga skall lust se på mina fiendar, och mitt öra skall lust höra på de arga, som sig emot mig sätta.

12 Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;

Den rättfärdige skall grönskas, såsom ett palmträ; han skall växa, såsom ett cedreträ på Libanon.

13 elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.

De der planterade äro uti Herrans hus, de skola i vår Guds gårdom grönskas.

14 Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;

Och om de än gamle varda, skola de likväl blomstras, fruktsamme och färske vara;

15 hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.

Att de förkunna skola, att Herren så from är; min tröst, och intet orätt är i honom.