< Zsoltárok 92 >
1 Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,
He himene, he waiata mo te ra Hapati. He mea pai te whakawhetai ki a Ihowa, te himene atu ki tou ingoa, e te Runga Rawa:
2 hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:
Te whakakite i tou atawhai i te ata, i tou pono i nga po katoa;
3 a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.
I runga i te aho tekau, i te hatere; i te tangi huatau a te hapa.
4 Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.
Nau hoki ahau, e Ihowa, i whakahari ki tau mahi: ka whakamanamana ahau ki nga meatanga a ou ringa.
5 Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!
Ano te nui o au mahi, e Ihowa! hohonu rawa ou whakaaro.
6 Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:
Ko te tangata poauau, kahore ia e matau; kahore hoki tenei e mohiotia e te kuware.
7 mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.
Kia pihi ake nga whakaarokore ano he tarutaru, a kia tupu nga kaimahi katoa i te kino; he ngaromanga tena no ratou ake ake;
8 Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!
Ko koe ia, e Ihowa, kei runga rawa ake ake.
9 Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.
Na, ko ou hoa whawhai, e Ihowa, na, ko ou hoa whawhai, ka ngaro; ka marara katoa nga kaimahi i te kino.
10 De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.
Otira ka ara i a koe toku haona, ka pera i to te kau maka: ka whakawahia ahau ki te hinu hou.
11 Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.
Ka kite hoki toku kanohi i taku i hiahia ai ki runga ki oku hoariri, ka rongo oku taringa i taku i hiahia ai o te hunga kino e whakatika ana mai ki ahau.
12 Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;
Ka rite te tupu o te tangata tika ki to te nikau; ka rite tona nui ki to te hita i Repanona.
13 elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.
Ko te hunga i whakatokia ki te whare o Ihowa ka tupu ki nga marae o to tatou Atua.
14 Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;
Ka whai hua tonu ratou ua hina: ki tonu i te wai, matomato tonu;
15 hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.
Hei whakakite i te tika o Ihowa: ko ia toku kohatu, kahore hoki ona he.