Zsoltárok 92

1 Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,

Psalmus Cantici, In die sabbati. Bonum est confiteri Domino: et psallere nomini tuo Altissime.

2 hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:

Ad annunciandum mane misericordiam tuam: et veritatem tuam per noctem.

3 a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.

In decachordo, psalterio: cum cantico, in cithara.

4 Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.

Quia delectasti me Domine in factura tua: et in operibus manuum tuarum exultabo.

5 Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!

Quam magnificata sunt opera tua Domine! nimis profundae factae sunt cogitationes tuae:

6 Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:

Vir insipiens non cognoscet: et stultus non intelliget haec.

7 mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.

Cum exorti fuerint peccatores sicut foenum: et apparuerint omnes, qui operantur iniquitatem: Ut intereant in saeculum saeculi:

8 Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!

tu autem Altissimus in aeternum Domine.

9 Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.

Quoniam ecce inimici tui Domine, quoniam ecce inimici tui peribunt: et dispergentur omnes, qui operantur iniquitatem.

10 De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.

Et exaltabitur sicut unicornis cornu meum: et senectus mea in misericordia uberi.

11 Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.

Et despexit oculus meus inimicos meos: et insurgentibus in me malignantibus audiet auris mea.

12 Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;

Iustus ut palma florebit: sicut cedrus Libani multiplicabitur.

13 elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.

Plantati in domo Domini, in atriis domus Dei nostri florebunt.

14 Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;

Adhuc multiplicabuntur in senecta uberi: et bene patientes erunt,

15 hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.

ut annuncient: Quoniam rectus Dominus Deus noster: et non est iniquitas in eo.