Zsoltárok 92

1 Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,

Psalmus cantici, in die sabbati. Bonum est confiteri Domino, et psallere nomini tuo, Altissime:

2 hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:

ad annuntiandum mane misericordiam tuam, et veritatem tuam per noctem,

3 a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.

in decachordo, psalterio; cum cantico, in cithara.

4 Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.

Quia delectasti me, Domine, in factura tua; et in operibus manuum tuarum exsultabo.

5 Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!

Quam magnificata sunt opera tua, Domine! nimis profundæ factæ sunt cogitationes tuæ.

6 Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:

Vir insipiens non cognoscet, et stultus non intelliget hæc.

7 mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.

Cum exorti fuerint peccatores sicut fœnum, et apparuerint omnes qui operantur iniquitatem, ut intereant in sæculum sæculi:

8 Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!

tu autem Altissimus in æternum, Domine.

9 Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.

Quoniam ecce inimici tui, Domine, quoniam ecce inimici tui peribunt; et dispergentur omnes qui operantur iniquitatem.

10 De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.

Et exaltabitur sicut unicornis cornu meum, et senectus mea in misericordia uberi.

11 Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.

Et despexit oculus meus inimicos meos, et in insurgentibus in me malignantibus audiet auris mea.

12 Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;

Justus ut palma florebit; sicut cedrus Libani multiplicabitur.

13 elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.

Plantati in domo Domini, in atriis domus Dei nostri florebunt.

14 Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;

Adhuc multiplicabuntur in senecta uberi, et bene patientes erunt:

15 hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.

ut annuntient quoniam rectus Dominus Deus noster, et non est iniquitas in eo.