Zsoltárok 92
1 Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,
Ein Psalm; ein Lied für den Sabbattag. Köstlich ist’s, dem HERRN zu danken,
2 hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:
am Morgen deine Gnade zu künden und deine Treue in den Nächten
3 a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.
zum Klang zehnsaitigen Psalters und zur Harfe, zum Saitenspiel auf der Zither.
4 Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.
Denn du hast mich erfreut, o HERR, durch dein Tun, ob den Werken deiner Hände juble ich.
5 Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!
Wie groß sind deine Werke, o HERR, gewaltig tief sind deine Gedanken!
6 Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:
Nur ein unvernünft’ger Mensch erkennt das nicht, nur ein Tor sieht dies nicht ein.
7 mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.
Wenn die Gottlosen sprossen wie Gras und alle Übeltäter blühen, so ist’s doch nur dazu, damit sie für immer vertilgt werden.
8 Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!
Du aber thronst auf ewig in der Höhe, HERR!
9 Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.
Denn wahrlich deine Feinde, o HERR, ja wahrlich deine Feinde kommen um: alle Übeltäter werden zerstreut.
10 De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.
Doch mein Horn erhöhst du wie das eines Wildstiers, hast allzeit mich gesalbt mit frischem Öl;
11 Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.
mein Auge wird sich weiden an meinen Feinden; vom Geschick der Bösen, die sich gegen mich erheben, wird mein Ohr mit Freuden hören.
12 Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;
Der Gerechte sproßt gleich dem Palmbaum, er wächst wie auf dem Libanon die Zeder.
13 elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.
Gepflanzt im Hause des HERRN, sprossen sie reich in den Vorhöfen unsers Gottes,
14 Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;
tragen Frucht noch im Greisenalter, sind voller Saft und frischbelaubt,
15 hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.
um zu verkünden, daß der HERR gerecht ist, mein Fels, an dem kein Unrecht haftet.
