Zsoltárok 92

1 Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,

Psaume. Cantique pour le jour du sabbat. Il est beau de louer l’Éternel, Et de célébrer ton nom, ô Très-Haut!

2 hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:

D’annoncer le matin ta bonté, Et ta fidélité pendant les nuits,

3 a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.

Sur l’instrument à dix cordes et sur le luth, Aux sons de la harpe.

4 Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.

Tu me réjouis par tes œuvres, ô Éternel! Et je chante avec allégresse l’ouvrage de tes mains.

5 Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!

Que tes œuvres sont grandes, ô Éternel! Que tes pensées sont profondes!

6 Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:

L’homme stupide n’y connaît rien, Et l’insensé n’y prend point garde.

7 mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.

Si les méchants croissent comme l’herbe, Si tous ceux qui font le mal fleurissent, C’est pour être anéantis à jamais.

8 Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!

Mais toi, tu es le Très-Haut, A perpétuité, ô Éternel!

9 Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.

Car voici, tes ennemis, ô Éternel! Car voici, tes ennemis périssent; Tous ceux qui font le mal sont dispersés.

10 De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.

Et tu me donnes la force du buffle; Je suis arrosé avec une huile fraîche.

11 Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.

Mon œil se plaît à contempler mes ennemis, Et mon oreille à entendre mes méchants adversaires.

12 Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;

Les justes croissent comme le palmier, Ils s’élèvent comme le cèdre du Liban.

13 elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.

Plantés dans la maison de l’Éternel, Ils prospèrent dans les parvis de notre Dieu;

14 Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;

Ils portent encore des fruits dans la vieillesse, Ils sont pleins de sève et verdoyants,

15 hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.

Pour faire connaître que l’Éternel est juste. Il est mon rocher, et il n’y a point en lui d’iniquité.