Zsoltárok 92

1 Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,

Een psalm; een lied voor de Sabbat. Heerlijk is het, Jahweh te loven, Uw Naam te prijzen, Allerhoogste,

2 hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:

‘s Morgens vroeg uw goedheid te roemen, En uw trouw in de nacht:

3 a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.

Op lier en harp, Met citerslag.

4 Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.

Want Gij hebt mij verblijd door uw daden, o Jahweh, En ik juich om het werk uwer handen.

5 Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!

Hoe groot zijn uw werken, o Jahweh, Hoe peilloos diep uw gedachten!

6 Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:

Dom, wie dàt niet erkent; Dwaas, wie dàt niet begrijpt.

7 mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.

Wanneer dan de zondaars groeien als gras, En al de boosdoeners bloeien: Dan is het, om voor altijd te gronde te gaan,

8 Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!

Maar Gij, Jahweh, blijft eeuwig verheven!

9 Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.

Ja, uw vijanden, Jahweh, lopen hun bederf tegemoet, En alle boosdoeners worden verstrooid.

10 De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.

Maar mijn hoorn heft zich op als die van een buffel, Met verse olie word ik gezalfd;

11 Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.

Vol vreugde ziet mijn oog op mijn vijanden neer, Hoort mijn oor van die mij bestrijden.

12 Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;

Maar de rechtvaardige groeit als een palm, Als de ceder op de Libanon rijst hij omhoog.

13 elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.

Zij worden in Jahweh’s tempel geplant, En bloeien in de voorhoven van onzen God;

14 Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;

Zij dragen nog vrucht als ze oud zijn, En blijven nog sappig en fris.

15 hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.

Zo verkondigen ze, dat Jahweh gerecht is, Mijn Rots, aan wien geen onrecht kleeft!