< Zsoltárok 92 >

1 Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,
En Psalme, en Sang paa Sabbatens Dag.
2 hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:
Det er godt at takke Herren og at lovsynge dit Navn, du Højeste!
3 a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.
at kundgøre din Miskundhed om Morgenen og din Sandhed om Natten
4 Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.
paa de ti Strenge og paa Psalteren til Harpens Klang.
5 Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!
Thi, Herre! du har glædet mig ved dit Værk; jeg vil synge med Fryd om dine Hænders Gerninger.
6 Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:
Herre! hvor store ere dine Gerninger, dine Tanker ere meget dybe.
7 mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.
En ufornuftig Mand kender det ikke, og en Daare forstaar ikke dette.
8 Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!
Naar de ugudelige grønnes som en Urt, og alle de, som gøre Uret, blomstre, er det til deres Ødelæggelse stedse og altid.
9 Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.
Men du, Herre, er høj evindelig.
10 De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.
Thi se, dine Fjender, Herre! thi se, dine Fjender skulle omkomme, alle de, som gøre Uret, skulle adspredes.
11 Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.
Men du ophøjede mit Horn som Enhjørningens; jeg er overgydt med frisk Olie.
12 Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;
Og mit Øje saa paa mine Fjender, mine Øren hørte paa de onde, som opstode imod mig.
13 elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.
Den retfærdige skal grønnes som et Palmetræ, han skal vokse som et Cedertræ paa Libanon.
14 Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;
De, som ere plantede i Herrens Hus, de skulle grønnes i vor Guds Forgaarde.
15 hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.
De skulle endnu bære Frugt, naar de ere graahærdede, de skulle være saftige og grønne til at forkynde, at Herren er oprigtig, min Klippe, og at der ikke er Uret hos ham.

< Zsoltárok 92 >