Zsoltárok 91
1 A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –
Eng Aliy Bolghuchining mexpiy jayida turghuchi, Hemmige qadirning sayiside aramxuda yashaydu.
2 azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.
Men Perwerdigarni: — «Méning bashpanahim, Méning qorghinim; Méning Xudayim, Uninggha tayinimen» — deymen.
3 Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.
Berheq, U qiltaqchining toziqidin séni qutulduridu, Shum waba-qazadin hem xalas étidu.
4 Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.
U peyliri bilen séni yapidu; Qanatliri astida panah tapisen; Uning heqiqiti sanga qalqan hem istihkamdur.
5 Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;
Sen ne kéchidiki wehimidin, Ne kündüzi uchuwatqan oqtin,
6 a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.
Ne qarangghuluqta kezgüchi wabadin, Ne chüsh waqtida weyranchiliq qilghuchi halakettin qorqmaysen.
7 Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.
Séning yéningda mingi yiqilip, Ong yéqingda on mingi ghulap chüshsimu, Lékin bala-qaza sanga yéqinlashmaydu.
8 Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.
Sen peqet közliring bilen béqip, Pasiqlargha bérilgen jazani körisen.
9 Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.
Perwerdigarni panahim dep bilgining üchün, Hemmidin Aliy Bolghuchini makan qilghining üchün,
10 Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;
Béshinggha héch palaket chüshmeydu, Héch waba chédiringgha yéqinlashmaydu.
11 mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.
U Öz perishtilirige séning heqqingde emr qilidu, Shuning bilen ular pütkül yolliringda séni saqlaydu.
12 Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.
Ayighing tashqa urulup ketmesliki üchün, Ular séni qollirida kötürüp yüridu.
13 Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.
Shir we kobra yilan üstidin bésip ötisen, Arslan we ejdihani dessep-cheyleysen.
14 Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.
«U Manga muhebbitini baghlighanliqi üchün, Men uni qutuldurimen; U namimni ten alghini üchün yuqirida saqlaymen.
15 Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.
U Manga nida qilidu, Men uninggha jawab bérimen; Éghir kün uni basqanda uning bilen bille bolimen; Men uni xalas qilip, izzet-hörmetke sazawer qilimen.
16 Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.
Uzaq ömür bilen uni qandurimen, Hem nijatliqimni uninggha körsitimen».
