Zsoltárok 91

1 A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –

2 azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.

3 Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.

4 Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.

5 Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;

6 a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.

7 Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.

8 Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.

9 Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.

10 Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;

11 mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.

12 Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.

13 Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.

14 Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.

15 Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.

16 Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.