< Zsoltárok 91 >

1 A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –
Ko te tangata kei te wahi ngaro o te Runga Rawa tona kainga, ka noho ia i raro i te taumarumarutanga o te Kaha Rawa.
2 azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.
Ka kiia e ahau a Ihowa, Ko ia toku piringa, toku pa, toku Atua, ka whakawhirinaki ahau ki a ia.
3 Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.
Mana hoki koe e whakaora i te mahanga a te kaihopu manu, i te mate nanakia.
4 Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.
Ka hipokina koe e ia ki ona hou, a ka piri koe ki raro i ona pakau: ko tona pono hei whakangungu rakau, hei puapua mou.
5 Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;
E kore koe e wehi i te mea whakamataku i te po: i te pere e rere ana i te awatea.
6 a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.
I te mate uruta e rere ana i te pouri: i te whakangaromanga e whakangaro ana i te poutumarotanga.
7 Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.
He mano te hinga ki tou taha, tekau hoki nga mano ki tou matau; otiia e kore e tata ki a koe.
8 Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.
Ka titiro kau ou kanohi, ka matakitaki ki te utu mo te hunga kino.
9 Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.
Ko koe hoki, e Ihowa, toku piranga! kua waiho e koe te Runga Rawa hei nohoanga mou:
10 Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;
Kahore he kino e pa ki a koe, kahore ano he whiu e tata ki tou teneti.
11 mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.
Ka korerotia iho hoki koe e ia ki ana anahera kia tiakina koe i ou ara katoa.
12 Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.
Ma ratou koe e hiki ake ki o ratou ringa, kei tutuki tou waewae ki te kohatu.
13 Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.
Ka haere koe i runga i te raiona, i te neke: ka takahia e koe ki raro te kuao raiona me te nakahi.
14 Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.
Ka whakaora ahau i a ia, mona i aroha ki ahau; maku ia e whakateitei ake, mona i matau ki toku ingoa.
15 Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.
Ka karanga ia ki ahau, a ka whakahoki kupu ahau ki a ia: ka tata ahau ki a ia i te wa o te he; maku ia e whakaora, maku ano ia e whakahonore.
16 Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.
Ka whakaroaina e ahau ona ra, a na noa ia: ka whakakitea hoki taku whakaoranga ki a ia.

< Zsoltárok 91 >