Zsoltárok 91
1 A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –
Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
2 azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.
Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
3 Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.
Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
4 Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.
Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
5 Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;
Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
6 a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.
A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
7 Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.
Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
8 Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.
Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
9 Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.
Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10 Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;
Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
11 mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.
Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
12 Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.
Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
13 Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.
Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
14 Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.
Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
15 Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.
Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
16 Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.
Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.
